Az analógia szellemes, de azért nézzük meg a dolgot egy kicsit „hűvösebb” fejjel is, mert a két dolog nem teljesen egy súlycsoport.
Miért sántít (kicsit) a hasonlat?
Bár az emberi agy valóban elképesztő teljesítményre képes viszonylag kevés „üzemanyaggal” (egy átlagos felnőtt agya nagyjából 20 wattal működik – annyival, mint egy gyengébb villanykörte), az összehasonlítás több ponton is sántít:
Skálázhatóság
Ha egy gyereket megtanítasz írni, az egy ember marad.
Ha egy MI-modellt betanítasz, azt egyszerre milliók használják, ami exponenciálisan pörgeti a szerverparkok hűtéséhez szükséges vízfogyasztást és áramot.
Víz, mint hűtőközeg
Az emberi szervezet vizet párologtat, de az MI-központok hűtése során elhasznált (elpárologtatott vagy szennyezett) víz mennyisége literben mérhető minden egyes rövid beszélgetésnél.
Az „okosság” ára
Egy gyerek 20 évnyi étele lokális és természetes körforgás része.
Egy GPU-farm felépítése és működtetése ritkaföldfémeket és brutális bányászati lábnyomot igényel.
A pozitív oldal
Altman abban viszont nem téved, hogy a megoldás valószínűleg nem a tiltás, hanem az energia-forradalom. Ha az MI segít feltalálni a hatékonyabb fúziós energiát vagy optimalizálni a hálózatokat, akkor „visszafizetheti” a tartozását a bolygónak.
Az a bizonyos e-mail törlés...
A brit kormány kérése az e-mailek törléséről pedig tipikus példája annak, amikor az egyéni felelősséget hangsúlyozzák a rendszerszintű problémák helyett.
Bár sok kicsi sokra megy, egyetlen nagyobb MI-modell betanítása annyi energiát emészt fel, amennyit mi tíz élet alatt sem tudnánk „eltörölni” a postaládánkból.
Személyes megjegyzés
Szerintem Altman kijelentése, miszerint nem tudja elképzelni a gyereknevelést ChatGPT nélkül, inkább szól a marketingnek, mint a pedagógiának – de hát ő a „termék” arca."
